BIODINAMIKA

A biodinamika eszmeiségében és eszközeiben is messze túlmutat a szimpla vegyszermentességen, vagy magán a bio művelésen, egy mezőgazdasági gazdálkodási forma helyett sokkal inkább egy szemlélet, gondolkodásmód, vagy ha tetszik, világnézet, hitvallás.

A biodinamikus gazdálkodás atyja, az osztrák Rudolf Steiner (1861-1925) szerint a „biodinamikus” gazdálkodás egy zárt rendszer, ami a természet belső energiáján, annak folyamatos, körforgásszerű áramoltatásán alapul.

Steiner elmélete szerint az ipari termelés csökkenti Földünk energiáját, megöli a talajban elengedhetetlenül jelen lévő életet, ami csökkenő terméshozamokhoz és legyengült ellenálló képességű szőlőhöz vezet. Ennek ellensúlyozására a vegyipar mesterséges megoldásokat kínál, jönnek a műtrágyák és különböző rovarölők, gyomirtók és növényvédő szerek. Mindez azonban a kártevők folyamatos mutációja okán csupán átmeneti, egy-két éves megoldást eredményez, de mindeközben a gazdálkodók és ültetvényeik valóságos vegyszerfüggővé válnak.

Ezzel ellentétben a biodinamikus gazdálkodásban a talaj folyamatos javítására, a benne lévő élet ösztönzésére, táplálására, a szőlő saját immunrendszerének megerősítésére, a betegségmegelőzésre törekszik a szőlész-borász, mindezt kizárólag a természet adta eszköztárral. Ezért feltétlen szükségesnek tartják a preparátumokkal kezelt szerves trágyák, komposztok felhasználását, melyek segítségével a talajt újra és újra „életre keltik”.

A Steiner-iskola másik legfontosabb eleme a vetési naptár, vagy holdnaptár alkalmazása. Az elmélet lényege, hogy miként a Hold köztudottan kapcsolatban áll az apállyal és a dagállyal hasonló módon a teljes ökoszisztémára és valamennyi élőlényre (emberre és szőlőre) is hatással lehet.

Az egyes holdciklusokban más és más a talaj vízszintje, a Hold másképpen veri vissza a Nap sugarait, más folyamatok zajlanak le a szőlőben, így a borásznak a természetnek ebbe ritmusába kell bekapcsolódnia.

A borkészítés során a biodinamikus borászatban lemondanak a fajélesztők, derítőszerek használatáról, a stabilitást hosszú érleléssel, a tisztulást fejtéssel segítik elő. Néhányan a steril szűrést is elutasítják, mint ahogy a kén szintjét is igyekeznek leszorítani.

A borok hivatalos elismeréséért a legtöbb esetben a nemzetközi Demeter-rendszer felel, de ezen kívül működnek még további kisebb, engedélyeztetést végző szervezetek is.